2

-         -  Mitchell, azt hiszem, beragadtunk!

-        -  Szerintem bezártak.

-        -  Téged.. mégis miért?

-       -   Azt hitték, egyedül vagy.

-       -   Akkor csinálj valamit, hogy ki tudjunk menni!

Mitch ismét megpróbálja kinyitni az ajtót, nem jár sikerrel, ütögetni kezdem a karját.

-        -  Csinálj valamit! Nyisd ki az ajtót!

-         - Épp azt próbálom!

Továbbra is a karját ütögettem, ne látszik rajta, hogy próbálkozna.

-        -  Mégis milyen férfi az, aki nem tud kinyitni egy ajtót? Borzasztó vagy! Sőt szánalmas!

-         - Kösz..

-          Az óráink már biztosan elkezdődtek! Tudod, milyen fontosak nekem azok angol órák? Főleg, vizsga előtt!

-      -    Ha keményen dolgozol, minden rendben lesz!

-      -    Mit tudsz te a kemény munkáról? Mindent készen raknak eléd! Nekem tanulnom kéne, nem egy könyvtárban rohadni!

Ahogy kimondom, a mondatot rájövök, hogy egy könyvtárban mi mást lehetne csinálni, mint tanulni? De ahelyett, hogy ezt tenném, durcásan leülök egy székre, és az az előtt lévő asztalra hajtom a fejemet, Mitchell leül mellém.

-     -     Mitchell Lee…

Motyogom az előbb leszidott srác nevét.

-      -    Igen?

-        -  Sajnálom az előbbit.

-       -   Nem baj, valakinek néha bunkónak is lennie kell velem, nem kaphatom folyton a jót!

Elmosolyodok, majd magamhoz veszek pár könyvet, és olvasgatom őket.

Mitchell egy ideig az asztalra dőlve alszik, bár nem nagyon látom, hogy a szemei mennyire vannak csukva, mivel barna haja mindent takar.

Minél tovább ülünk ott, annál jobban érzem a hideg levegőt testemen.

Amint Mitch felegyenesedik el is mondom neki, hogy szétfagyok, szóval tényleg jó lenne végre kimenni innen.

-     -     Meddig leszünk bezárva ide?

-      -    Fogalmam sincs. Biztos, hogy nem sokára ki tudunk majd menni!

Ez a bizonyos nem sokára két óra múlva jön el.

Kimegyünk a könyvtárból, meg szeretném köszönni a segítségét, de mindenki körül ugrálja, így inkább a mosdó felé veszem az irányt.

Amikor kezet szeretnék mosni, észreveszem, hogy a tornafelszerelésem és a telefonom a csapban van, szétázva…

A telefonom menthetetlen.

Hazamegyek és felakasztom a vizes ruháim a szárítóra.

A telefonomat elviszem a szervizhez, ami elég drága.

Drágaságról jut eszembe, munka! El fogok késni!

Gyorsan berohanok az utált helyre, éppen időben.

Kiviszem a hatos asztalhoz Mitch kajáját.

-      -    Jó étvágyat!

Sétálnék el, ha Mitchell is hagyná.

-     -     Mi van a telefonoddal, lenyelted vagy mi?

-        -  Tessék?

-          -  Miért nem vetted fel a telefont? Az iskolából is csak úgy felszívódtál!

-       -   Tönkre ment..

-         - Hogyan?

-        -  Beázás miatt.

-        -  Tök rég nem esett az eső, miről beszélsz?

-        -  Beleejtettem a mosdóba.

-      -    Hazudsz, ugye?

-      -    N..Nem!

-          Megakadt a szavad, szóval nem mondasz igaza, mi van a telefonoddal?
     - Elmondom neki, mi történt pontosan, hazugság nélkül.

-      -    Mondtam, hogy szívatnak téged! Gyere, veszek neked újat!

-        -  Nincs szükségem arra, hogy bármit is vegyél nekem!

Kiakaszt, hogy milyen trehánysággal beszél a pénzről.

Ezzel tényleg elsétálok, leülök Wendy mellé, de nem sokáig, a hatos asztalhoz ki kell vinnem egy pohár narancslét.

Talán elment Mitch? Utálja a narancslét.

-        -  Patricia!

Bunkón szeretnék válaszolni, de a főnököm ott áll mellettem.

-       -   Igen, uram?

-         - Szereted a narancslevet, ugye?

-        -  Igen, szeretem.

Felém nyújtja a pohár narancslét.

-        -  Tessék, idd meg!

Megfogom a poharat, és a folyadékot Mitchell arcába zúdítom.

-        -  Patricia kisasszony, tudja, mit tett az előbb?

Fordul felém főnököm.

-        -  Igen, elnézést!

-        -  Az elnézésekkel tele van a padlás, folyamatosan bunkó vagy ezzel az úrral, és gondolom, másokkal is, el vagy bocsájtva!

-       -   Ne, kérem!

-       -  Öltözz át és menj!

A volt főnököm hátat fordít és elmegy.

-     -     Mitchell Lee, vennél még egy narancslevet?

-       -   Persze!

Vesz is egyet, de ezúttal nem én hozom ki, majd odaadja nekem.

A poharat a feje fölé emelem Mitchellnek, s megfordítom, evvel ráöntve annak a tartalmát.

Fehér inget visel, gondolom, többé nem fogja ugyanezt viselni. Csalódottnak látszik, lehet azt hitte, meg akarom inni. Látszik, milyen gyorsan bedől.

Lassan hazamegyek, a szüleim még otthon vannak, mivel korán értem haza.

-      -    Hogy hogy már itthon vagy?

Fordul felém anyukám.

-       -   Kirúgtak…

-Motyogom.

-        -  Miért?

Száll be a beszélgetésbe apa is.

-       -   Egy vendég arcába öntöttem a narancslevet.

-      -    Ki volt az a vendég?

-       -   Mitchell Lee, a főnököm épp mellettem állt, mikor ezt tettem.

-       -  És most mihez fogsz kezdeni?

-         - Gondolom, keresek egy új állást, megyek, hátha találok valamit!

Felveszem a kabátom, és lassan kezdek sétálni a boltok között.

Egyszer csak neki megyek valakinek, aki hirtelen magához ölel, megijedek.

Narancslé illata volt, felnézek, hogy lássam az arcát, közbe próbálok szabadulni a karjaiból, Mitchell az.

-       -   Mitch, kérlek, engedj el!

-        -  Sajnálom!

-       -   Mit?

-       -   Hogy kirúgtak, és miattam történt.

-       -   Mindegy, csak engedj már el! Tiszta narancslé leszek.

Mitchell lassan elenged.

-        -  Ha szeretnéd, ki tudom mosni a dolgaid.

-       -   Kösz, de nekünk is van mosógépünk.

-       -   Tényleg nem tudod megkülönböztetni, mikor akar valaki felvágni a dolgaival és, mikor akar segíteni? Tudod, néha nézhetnél egy kicsit pozitívan az emberekre, még ha van is, aki ártani szeretne, én egyáltalán nem. Vannak jóemberek is, tudod?

Nagyot nyelek, mielőtt válaszolok.

-        -  Te most próbálsz kioktatni?

-       -   Én azt szeretném, hogy neked jó legyen!

-        -  Hát, ezzel nem érsz el semmit!

Sarkon fordulok, és a városban kezdek barangolni.

Egy ideig még sétálok a városban, majd hazamegyek, eléggé késő van, így a szüleim már alszanak, halkan átöltözöm, és lefekszek aludni.

Reggel korábban kelek, hogy tudjak zuhanyozni.

Gyorsan elkészülök, ezért egyáltalán nem sietek az iskolába, előtte még egy kicsit tanulni is van időm.

A suliban leülök a helyemre, Mitchell odajön hozzám.

-       -   Patricia…

Motyogja a nevem.

-      -    Igen?

-        -  A tegnapit tényleg nem sértésnek szántam.

Hirtelen ott terem mellettünk a díváskodó Stacy.

-        -  Azok után, hogy összezárod vele magad, még van képed beszélgetni vele?

-         - Sajnálom.

Kérek bocsánatot valamiért, amit nem is tettem.

-        -  És Te Stacy, mit képzelsz? Miért beszélsz így valakivel, aki teljesen ártatlan?

-        -  Sajnálom.

Kérek bocsánatot ismét, értelmetlenül.

-        -  Te meg miért kérsz bocsánatot, ha nem csináltál semmit?

-       -   Mert Ő volt.

Válaszol helyettem Stacy.

-        -  Köze nincs az egészhez, muszáj piszkálnod Őt?

Stacy körbenéz az osztályon, kire mindenki kimegy, de én maradok a helyemen, rám néz.

-       -   Mi lesz már? Menj már ki!

Mitchell a tanári asztalról felkapja az osztályterem ajtajának a kulcsát, majd elindul kifele velem.

-         - Hé, Mitch, Te meg hová mész?

Ordít utána Stacy, de ez Őt nem érdekli.

Amint kiérünk, Mitchell bezárja az osztályterem ajtaját.

-         - Mit csinálsz?

Kérdezem ledöbbenve.

-       -   Ha Ő bezárt téged, én miért ne tehetném?

-       -   De hát…

Kezdtem volna bele, de már félbe is szakított.

-       -   Csönd, és menjünk innen!

-       -   Az óráink odabent lesznek, és a cuccaink is bent vannak!

-         - Szólok egy tanárnak, hogy valaki bezárta az ajtót.

Ránt vállat.

-      -    Szerinted nem köp be senki, hogy Te voltál?

-        -  Mi okuk lenne rá?

-       -   Például az, hogy, akit bezártál az Stacy Graw.

-      -   És akkor mi van? Pont azt az illetőt zártam be, aki spicli.

-       -   Ezt te sem gondoltad komolyan.

-       -   Pedig de.

-        -  És mit csinálsz a kulccsal?

Mosolygok kicsit, hisz Stacy mégis csak be van zárva, kárörvendő vagyok.

-         - Mosolyogsz.

Mosolyodik el Ő is.

-       -   Mi lesz a kulccsal?

Elkezdi rángatni a kulcsot a zárba, míg bele nem törik.

Ebből még baj lesz…

-        -  Gyere, szóljunk egy tanárnak!

-        -  Miért menjek veled?

-      -   Hogy ne legyek egyedül.

-       -   Miért? Mi van, ha egyedül mész?

-        -  Magányos vagyok.

-       -   Istenem, menjünk…

Szólunk egy tanárnak, vagyis Mitchell szól a tanárnak, hogy valaki beletörte a kulcsot a zárba.

-          Van bent valaki?

-          -Azt hiszem, Stacy Graw bent maradt.

-        -  Meg a felszerelésünk…

Motyogom.

-       -   Hívok lakatost. Köszönöm, hogy szóltatok!

-        -  Viszont látásra!

Sétálunk arrébb pár métert.

-         - Bezártad Stacyt…

Suttogom, és mosolygok ismét.

-       -   Boldognak látszol.

-        -  Egy kicsit az is vagyok.

-        -  Mit tettél, amitől ez a csóró lány boldog?

Lép oda mellénk Tina, legalább tudja, hogy nem vagyok gazdag…

-       -   Semmi közöd hozzá.

Válaszolok ok nélkül, hisz nem is engem kérdeztek, de Tina ezt elengedi a füle mellett.

-       -   Mitchell, Te és Stacy, együtt vagytok, ugye?

Ez a mondat szíven üt, magam se értem, miért.

-         - Nem vagyunk együtt.

Ez a mondat pedig megkönnyebbülés, szintúgy oktalanul.

Kicsit megütögetem a fejem, hátha észhez térek.

-        -  Mi van? Teljesen megbolondultál?

-        -  Nem…

Motyogom.

-        -  Talán rosszul esett hallani, hogy Mitchell és Stacy együtt vannak?

-       -   Nem.

Hazudom, mert valamiért tényleg nem volt jóérzés.

-        -  Nem vagyunk együtt, utálom Stacyt, nehogy azt hidd, hogy ez a lány igazat mond, mi is a neve?

-      -    Tina…

Motyogom.

-        -  Csak azt mondjátok meg, hol van Stacy?

Dühösen teszi fel a kérdést.

-      -    Biztos, valahol bujkál.

Mondja lazán Mitchell.

-    -      Már miért bujkálna?

-          Mivel szégyelli magát.

-     -     Miért kéne szégyellnie magát?

-    -      Mert folyton hazudik.

-    -      Megkeresem.

Viharzik el.

-     -     Mégis mikor fogod kiszedni onnan Stacyt?

Kérdezem.

-       -   Nem én fogom.

-        -  Szóval a lakatosra hagyod.

-        -  Arra, hát.

-     -     Nagy bajban vagy, ugye tudod?

-     -     Szerinted beköpne engem?

-        -  Stacy eléggé kétszínű.

-        -  Tudom, de ez most egyáltalán nem baj.

-        -  Nem baj…?

-         - Valakinek bosszút kellett állnia, ha már Te nem teszed